Az idő..

[et_pb_section][et_pb_row][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_text]

Az idő múlandó és bár kézzel nem megfogható, pénzzel nem megvehető, mégis a legnagyobb kincsünk az életben, de mégis ez a kincs az, amit az emberek csak egy nagyon kevés hányada tud annyira értékelni, amennyire azt kellene.

Eltelt a gyerekkorod, a tavalyi éved, a tegnapod, a ma reggeled, vagy az a fél perced még eljutottál eddig a sorig.

Belegondoltál már abba, hogy ezt már soha nem kapod vissza?

Ezt már elhasználtad, egyedül rajtad múlott, hogy mire.

Sokszor éveket pazarolunk az életünkből, felesleges energiát fecsérelve olyan dolgokba, kapcsolatokba vagy szokásokba, ami nem hogy nem épít bennünket, hanem épp ellenkezőleg, visszatart, rombol és elvesz belőlünk.

De miért?

Mert félünk a változástól, félünk az újtól és az ismeretlentől.

Bizonytalanok vagyunk és képtelenek vagyunk elhinni, hogy nekünk jobb lehet, csak mert valaki azt mondta, hogy te nem érdemled meg, vagy, mert eddigi életed során nem kaptál sem egy bátorítást sem egy kedves szót, csak szidást, elnyomást és lenézést.

Nem merünk munkahelyet váltani, mert félünk a bizonytalantól, félünk a megújulástól, vagy a saját képességinket és ezzel együtt kérdőjelezzük meg magunkat és képességeinket.

Félünk változtatni kapcsolatainkon, hiszen mit szólnak majd mások?

Inkább csöndben tűrünk, nyelünk és belül zokogunk..

Nem…most nem csak a párkapcsolatodra gondolok, hanem a baráti, családi, munkahelyi és egyéb kapcsolataidra, ahol nem mered megmutatni önmagad, azt, aki te valójában vagy, hiszen a megfelelés vezérel.

A párkapcsolatod egy más „tészta”, hiszen ha hiszed, ha nem, nagyon sok menthetetlennek tűnő kapcsolat, még az is, amely évek óta viharban úszik, vagy ködben, megfelelő kommunikációval és egy éles váltással visszavezethető abba a mederbe, ahonnan korábban indultatok.

Az elmúlt években volt szerencsém sok emberrel találkozni és megtiszteltetés, hogy belém fektették a bizalmukat, hogy segítsek egyről a kettőre lépni, vagy egy magasabb és boldogabb szintre jutni az életbe.

Tapasztalatom szerint, sokszor éveket készülünk a boldogságra, vagy egy adott dologhoz kötjük, esetleg kisebbségi érzeteink megoldását bízzuk rá egy várt dologra, eseményre. Bevallom neked, korábban én is a jövőhöz kötöttem a boldogságom, mígnem átkértékelődött minden, ha pedig nekem is sikerült, hidd el, neked is menni fog.

Sokszor látom, ahogy egy-egy vállalkozás elnyeli az embert és semmisíti meg, hiszen éveket fáradozik az illető a tanuláson és a képzésen, sokszor munka és gyereknevelés mellett, úgy, hogy magára már nem marad minőségi ideje, majd elindulva saját útján kezdetét veszi az örök körforgás és eltelik 1 év..majd 2…3…4….5….és érkezik a totális kiégés..a barátok és sokszor a család a múlté válik, ahol már ő maga is csak fizikai testben van jelen a lelke és önvalója pedig teljesen szétmarcangolva próbálja túlélni a mindennapokat.

A legtöbb esetben a legnagyobb probléma, már az elején halálra van ítélve, főleg a szolgáltatóiparnál, hiszen a nem megfelelő árazás és önmagunk alábecsülése sokszor hátráltat bennünket a megfelelő körbe való belépésre és éveken keresztül mást sem csinálunk, csak magunkat akarjuk utolérni.

Ha most egy kicsit magadra ismertél az olvasás alatt…kérlek kérdezd meg magadtól:

-Azért lettél vállalkozó, szolgáltató, vagy azért váltottál munkahelyet, hogy több időd legyen magadra és a családodra ugye?

Vagy most készül erre a pályára, most akarsz váltani, pont ezért, hogy időd legyen?

BECSÜLD MAGAD!

Nap mint nap hangsúlyozom, mindennek az alapja az önbecsülés, hiszen ez biztosítja számodra a biztos alapot az élethez, ahhoz, hogy mások is becsüljenek, tiszteljenek és szeressenek.

De ha becsülöd magad igazán, akkor nem magyarázkodást, hanem megoldást keresel, hogy kihozd magad abból az állapotból, ami ELVESZ és VISSZATART!

Az életed egyedül a te kezedben van és rajtad múlik, hogy kifogást vagy megoldást keresel!

Az idő pedig csak telik és múlik….a jövőd MOST írod!

Zsóri Péter

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]